2018. február 16., péntek

Scars - Sebhelyek [15. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott hibák



 Cameron Timothy Foxot három teljes napig senki nem látta. Eltűnt és egyetlen kósza információt sem lehetett róla hallani, bárkit kérdeztem. A hétvégét a boltban töltöttem, minden apró szegletet karácsonyivá varázsoltam, számoltam vissza a napokat az év legszebb ünnepéig. A karácsony gondolata tartott vissza attól, hogy magamra zárjam a szobám ajtaját és soha többet ne jöjjek ki onnan, mintegy kizárva minden problémám.
És akkor megjelent, nagy mosollyal az arcán, a karján egy szőke, magas lánnyal. A döbbenettől teljesen lefagytam és végignéztem őket, ahogy elvonulnak mellettem, mintha ott sem lennék. Néhány pillantás rám szegeződött, így elindultam a szekrényem felé és a könyveim pakolásztam ki és be, míg Isaac oda nem ért mellém.

2018. február 9., péntek

Scars - Sebhelyek [14. fejezet]

Előző részek:

Az én átkozott szívem

 Cameron Timothy Foxot három teljes napig senki nem látta. Eltűnt és egyetlen kósza információt sem lehetett róla hallani, bárkit kérdeztem. A hétvégét a boltban töltöttem, minden apró szegletet karácsonyivá varázsoltam, számoltam vissza a napokat az év legszebb ünnepéig. A karácsony gondolata tartott vissza attól, hogy magamra zárjam a szobám ajtaját és soha többet ne jöjjek ki onnan, mintegy kizárva minden problémám.
És akkor megjelent, nagy mosollyal az arcán, a karján egy szőke, magas lánnyal. A döbbenettől teljesen lefagytam és végignéztem őket, ahogy elvonulnak mellettem, mintha ott sem lennék. Néhány pillantás rám szegeződött, így elindultam a szekrényem felé és a könyveim pakolásztam ki és be, míg Isaac oda nem ért mellém.

2018. február 2., péntek

Scars - Sebhelyek [13. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott büszkeségem


 Hívott, de nem vettem fel a telefont. Üzenetekkel bombázott, de sorra figyelmen kívül hagytam őket. Mindenkit megkértem otthon, hogy ne nyissanak neki ajtót, bármennyire is kínosnak éreztem a szituációt. Úgy tettem, mintha az elmúlt hét nem történt volna meg, rákényszerítettem magam, hogy visszazökkenjek a régi kerékvágásba.
Egyedül gyorsan haladtam a munkával. Szabad kezet adtam magamnak, így az ujjaim gyorsan jártak a billentyűzeten. Hajtott a tudat, hogy a Sarah szabta hétfői határidőből kicsúsztam, de a végleges leadási határidőben még elkészülhetek. A képek Cameronnál maradtak, így azokból is újakat kellett készítenem, de csütörtök reggelre készen állt minden. Először abban az évben sikerült időben elindulnom otthonról. Magabiztosan sétáltam az iroda felé, a fejemben már a sikert ünnepeltem. Könnyűnek éreztem magam és felszabadultnak, hogy megszabadultam a cikk és Cameron jelenlétének terhétől. Az iroda előtt azonban szembetalálkoztunk egymással. Zavarban voltam, remegő hanggal köszöntöttem. El akartam slisszolni, de megállította a kezem, mikor a kilincs után nyúltam.

2018. január 30., kedd

Off topic január - Vizsgák

1. We Heart It kedvenc

Új BuJo-t kezdtem, ahhoz kerestem inspirációt, mikor ezt a képet megtaláltam.

2. Zene


Sosem hallottam még Chlöeról, de mikor meghallottam először a dalt, azonnal beleszerettem.

2018. január 26., péntek

Scars - Sebhelyek [12. fejezet]

Előző részek:

Azok az átkozott szavak


A varázslat visszarepített a nyárba, mintha semmi sem történt volna hirtelen. Egy villámcsapásra kerültem vissza abba a mennyországnak nevezett helyre, ahol az idő végességét csak a csengő kegyetlen hangja szakítja félbe. Még ez sem tudta azonban elvenni a kedvem attól, hogy óriási mosollyal vágjak át a folyosón, úton matekra. Egyszerre akartam rohanni Isaac-hez elújságolni neki a boldogságom, és örültem, hogy egyikük sincs bent órán, mert talán így nem álmodoztam át az egész órát. Már arra sem emlékeztem, hogy miért is voltam rá annyira dühös, elárasztott a tökéletes elégedettség, hogy minden újra a helyére fog kerülni.
Néhány perc boldogságban való ugrálás után Isaac-kel az utolsó csengő után, aztán külön utakra kellett indulnunk. Nekem üzenetem érkezett, hogy várnak rám a parkolóban, neki meg randevúja volt a város másik végén. Még egy szoros ölelés és úton is voltunk.
A Big Ben’s előtt kényszeresen nevettem fel.

2018. január 19., péntek

Scars - Sebhelyek [11. fejezet]

Előző részek:

Az imádott könyvtári sorok




Kíváncsiskodó pillantások futottak végig rajtam, ahogy végighaladtam Isaac-kel a folyosón. Mindenki tudni akarta, hogy mi történik köztem és Cameron közt, én azonban próbáltam úgy tenni, mintha észre sem venném, hogy mindenki engem néz. Vagy legalábbis úgy éreztem, hogy mindenki engem néz.
Cameron újabb hívása után abban egyeztünk meg, hogy ismét a könyvtárban találkozunk, nem akartam megkockáztatni, hogy bármilyen újabb pletyka szárnyra keljen és rólam beszéljenek. Semmit sem utáltam jobban, mint amikor nem tudtam beolvadni a környezetembe. Cam mellett pedig még egy penészvirág is feltűnő jelenséggé vált, ha akart, ha nem.
Úgy gondoltam, hogy az épület másik végén van órája, ezért kényelmesen sétáltam végig a folyosón, mintha nem is igyekeznék sehová sem. A földre szögeztem a tekintetem és a padlócsempe mintázatát követtem, hogy eltaláljak a találkánk helyszínére. Ha még láthattam volna is ismerős arcokat, maximum a cipőjükről ismerhettem volna fel őket. Már méterek voltak csak hátra, de valaki megérintette a vállam és kénytelen voltam megállni. A magasba pillantva ő mosolygott vissza rám.
– Egy csomót kiabáltam utánad.
– Nem hallottam. – hirtelen megszeppentem, mert egyáltalán nem számítottam az érkezésére. Visszahajtottam a fejem a földre és megszaporáztam a lépteim, hogy minél hamarabb eltűnhessek a leskelődő szempárok elől. Még azzal sem törődtem, hogy megragadta a karom és lényegében belém karolt, hogy ne sodorja el az ellenkező irányba haladó tömeg.

2018. január 8., hétfő

Nyereményjáték lezárva, a győztes...


Kedves Olvasó!


   Tegnap (01.07) éjfélkor lezártam a nyereményjátékot az antológiáért, a győztes pedig...:


Miklóssy Niki (@nics_wonderland) által megosztott bejegyzés,

Gratulálok, egy heted van jelentkezni a nyereményedért!



Niki