Arcobaleno- Blogger kihívás: Zöld

A Nagy Találkozás - Különös éjszaka

Kedves Olvasó!

Még a bejegyzés elején szeretnélek megkérni titeket, hogy olvassátok el Naomi interjúját az Anchor blogon, ha érdekel, IDE kattintva érhetitek el a cikket.
A kihívás ezen része volt nekem a legkönnyebb, nem volt nehéz kitalálni, melyik szereplőm szeretne meglincselni és melyik ölelne meg. A karakterek a Történészfiú és a Shades of Cool sorozatokból érkeztek.

Niki



     Dörömbölés hallatszott az ajtómon. Elmúlt már este tizenegy óra is, el sem tudtam képzelni, ki lehet az. Azt hittem, talán a szüleim vagy valamelyik szomszéd lehet az, ezért a láncot gondolkodás nélkül elhúztam és szélesre tártam az ajtót. Bár ne tettem volna!
     Szőke lány állt az ajtómban és azonnal kiabálni kezdett.
     – Mégis hogy képzelted, hogy így félbehagyod? Neked senki sem mondta még, hogy a románcnak mindig happy end a vége? Ati azóta még felhívni sem volt hajlandó.
     Döbbenten álltam egy ideig, aztán berántottam ajtón belülre, hogy ne hallják a szomszédok. Vetettem rá egy alaposabb pillantást, de nem voltam biztos benne, hogy jól látok vagy nem éppen álmodok.
     – Gréta?
     Bólintott. Legalább már nem kiabált.
     – Főzök egy teát, gyere utánam.
     – Nem kell a teád. Folytatnod kell, nem teheted ezt velem. – könyörgőn nézett rám a szemeivel. Rávágtam, hogy rendben van, csak hogy észhez térhessek egy kicsit.
     – Hogy találtál meg? Vagy inkább, honnan jöttél?
     Összeráncolta a homlokát, nem értette a kérdést.
     – Ezt meg mégis hogy érted?
     Megrántottam a vállam.
     – Te az én karakterem vagy. Neked nem lenne szabad… - de nem fejeztem be, közbeszólt.
     – Vissza kell csinálnod az egészet, nem engedheted, hogy ismét Dani mellett kössek ki. Maga vagy az ördög, rávettél, hogy beleszeressek aztán elszakítottál tőle.
     Leültettem az asztalhoz és elétettem a csészét a forró itallal. Lehetséges, hogy a kezem pont a nyugtató teakeverékemen akadt meg, talán…
     Belekortyoltam a teámba és próbáltam átgondolni, mi is történik, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, Gréta hús-vér alakban ül előttem.
     – Én már befejeztem azt a sorozatot. Lezártam a blog azon szakaszát. Most már a te dolgod, hogy kezedbe vedd a sorsod.
     Felhorkant.
     – A telefonomból eltűnt a telefonszáma. Képtelen vagyok online megtalálni, pedig már az egyetemek oldalait is végigböngésztem. Nélküled nem fog sikerülni.
     Felsóhajtottam, azonban válaszra már nem volt időm, mert ismét megszólalt a csengőm. Otthagytam a konyhában és megkértem, hogy maradjon is ott. A szomszédaim nem fogadták volna tárt karokkal a lányt, aki felébresztette őket.
     Az ajtóban azonban egy vöröshajú, szemüveges fiú állt és tátva maradt a szám.
     – Te vagy az? Te vagy az író?
     Zavartan bólintottam.
     – Attila, ha jól gondolom. Adj egy pillanatot és máris bejöhetsz.
     Furcsán nézett rám, de úgy tűnt, megvárja, míg beengedem. Úgy döntöttem, nem engedem őket találkozni. Visszamentem a konyhába és kérlelni kezdtem a lányt, hogy jöjjön velem.
     – Itt van valaki, akivel nem találkozhatsz. Negyed óra és folytatjuk, megígérem, hogy írok folytatást. Gyere velem, hozhatod a teádat is.
     Makacsul rázta a fejét.
     – Egyrészt én voltam itt előbb, másrészt nem csodálnám, ha meglincselne valamelyik szereplőd. Biztos mindenkivel azt csinálod, mint velünk is. – akkor megállt egy pillanatra. – Ugye Ati jött el hozzád?
     Felcsillant a szeme és azonnal átjárta az izgatottság. Képtelen voltam hazudni neki.
     – Nem találkozhattok, mert lehet, hogy akkor én is bekerülök a történetbe. Jössz, vagy inkább azt akarod, hogy belülről irányítsam az eseményeket.
     A választ azonban nem vártam meg, karon ragadtam és rázártam a háló ajtaját.
     Ati a telefonjába merült a várakozás közben. Legalább ő türelmesebb és nyugodtabb jellem volt.
     – Úgy sajnálom, gyere be, főzök egy teát. – Egy nyugtató teát, neked is, mielőtt még bármi olyan történne, aminek nem leszek az ura, gondoltam.
     – Segítened kell, elveszítettem Gréta számát. Mióta kisétált a faluból képtelen vagyok elérni, a nagyszüleihez se jött azóta. Mondd, hogy te tudsz ilyeneket is.
     Megcsóváltam a fejem. Ki gondolta volna, hogy ekkora bajt okozok, ha nem zárom le teljesen a cselekményt.
     – Kitalálok valamit, rendben?
     Újabb csészét vettem elő és színültig töltöttem. Gréta meghallhatta a csörömpölést, mert kiabálni kezdett.
     – Ati, Ati! Itt vagyok, hallasz engem?
     Pánikba estem és elkezdtem fecsegni.
     – Ezek a szomszédok borzasztóak, még az éjszaka kellős közepén se tudnak csendben maradni, nem igaz? Vonattal jöttél fel? Áh, várj, már biztos egyetemista vagy. – bólintott, de nem hagytam szóhoz jutni. – Finom a tea? Nekem ez a kedvencem. Remélem, jól megy az életed, mióta befejeztem a történeted, igazán nem akartam semmi rosszat se nektek. Kiadták a könyved? Biztosan kiadták, tehetségesnek teremtettelek meg.
     A csengő azonban ismét megszólalt.
     – Menned kell, majd holnap megkeressük egymást és mindent tisztázunk, rendben? Gyere, viheted a teát is.
     Gyorsan beszéltem és nem kérdezgetett, fogta a cuccát és azzal az ígérettel lépett ki az ajtón, hogy holnap délután ismét felkeres. Penny és Richard már türelmetlenül vártak rám. Ölelésbe fogtak és szóhoz sem jutottam.


     – Foglaljatok helyet a konyhában, tea is van, szolgáljátok ki magatokat. Azonnal jövök. – nem mintha nekik szükségük lett volna rá, hiszen láttam a karikagyűrűt csillogni Penny ujján, de mivel engem már nem tudott megnyugtatni, azt akartam, hogy a körülöttem lévők azok legyenek. Vissza kellett mennem Grétához.
     – Miért jött? Engem keresett? Niki, szólalj már meg!
     Leültettem az ágyam szélére és próbáltam a tőlem telhető legnyugodtabbnak mutatkozni.

     – Megírom a folytatást, de addig nem találkozhattok egymással. Adnod kell nekem néhány hetet és minden ismét a helyére fog kerülni. – hevesen bólogatott és rávettem, hogy igya a teát. Ha elég erősre főztem, talán sikerül kiütni vele. – Most pedig gyere, szeretnélek bemutatni valakiknek.
     Gréta nehezen hitte el, hogy tényleg van, akinek happy endet szántam, de aztán mégis sikerült beszélgetésbe elegyednünk. Richard meglepetésútra vitte Penny-t Hawaii-ra és ott mondták ki a boldogító igent. Nászútjukon vannak most, úgy kerültek ide.
     Már búcsúzkodtunk volna, mikor éjfélt ütött az óra. Köd vett körül minket és egy szempillantás múlva egyedül álltam a konyhában, mintha ott se lett volna semmi. Azonnal a csészékre pillantottam. Öt darab volt ott, pont, ahogy hagytuk. Talán mégsem őrültem meg.

     Megdörzsöltem a szemem és letettem róla, hogy megértsem, mi történt. Korán kellett kelnem, folytatni kellett az én Törénészfiúm történetét.


Képek forrása: Giphy

Megjegyzések

Megjegyzés küldése