Bellyache


     Annie szerette újra és újra elmondani, mennyire irigyli a néhány centi hosszú, sötét hajam, amivel percek alatt kész vagyok, míg az ő hosszú haját egy órába is bele kerül megszárítani. Untam őt hallgatni, túl sokat kellett volna várnom rá.
     – Még bedobom a mosást, mielőtt elindulunk.
     – Bailey, mindjárt éjfél, a szomszédok meg fognak ölni, ha megint felkelted őket.
     Meghúztam a vállamat. Kit érdekelnek azok a semmirekellők, holnap tiszta ruhára lesz szükségem.
     – Várj már, csak nézd meg, hogy egyforma-e a két tusvonalam és mehetünk is.
     Farkasszemet néztünk egymással. Az egyik oldal lefelé ívelt és kiemelte az amúgy is szomorkás szeme vonalát. A másik egészen jó irányba haladt, felfelé kanyarodott, igaz, hogy a szemráncába gyűrődött a fekete vonal.
     – Tökéletesen egyformák. De akkor is beindítom a mosást.
     Ahogy lemásztunk a lépcsőház omladozó lépcsőin nem is volt olyan szörnyű a kiszűrődő hang. Talán az alattunk lakó hallotta, de más nem.
     – Siessünk már, megint mi vagyunk késésben.
     Utáltam, hogy mindig ezt csinálta. Kár idegeskedni azon, hogy nem érünk oda valahova időben, ha már úgyse fogunk. Nyugodtan tettem egyik lábam a másik után, ez amúgy is az ő estéje volt.
     Zoe és Dave már az asztalnál vártak ránk. Az étel már kihűlt és megmerevedett, tudniuk kellett volna, hogy el fogunk késni. Megvoltak a magunk rituáléi, mi elkéstünk, az étel kihűlt, megbeszéltük a részleteket az esti programról aztán felöltöztünk és a furgonnal indultunk neki a rablásnak. Ez volt az utolsó, nagy, közös kalandunk.
     Dave választotta ki a következő bankot és tervezte meg minden apró részletét az akciónak. A pénzt mindig ötfele osztottuk: két részét Dave, egy-egy részt pedig mi kaptunk, legalábbis így tudták a többiek. Könnyen meggyőzhető fiúcska volt, nem kellett sokat gondolkoznia, ha hozzásimultak a melleim és a boci szemekkel győzködtem, hogy szükségem van a pénzre az egyetem miatt. Reggelre azt hiszem, mindig megbánta a döntését, de addigra már a szavát adta nekem.


     Az úton még egyszer átismételtük a forgatókönyvet.
     – Nem hibázhatunk többet, megértettétek? A múltkor majdnem elkaptak minket, nem akarom megismételni. – szúrós tekintettel pillantott rám. – Rád értem, Bailey.
     – Nem csináltam semmi rosszat.
– Ne ölj meg senkit, ha nem muszáj. Nem akarjuk felhívni még ennél is jobban a figyelmet. Pénzre van szükségünk, nem gyilkolni megyünk.
     Úgy rágta számba a szavakat, mintha magamtól nem tudnám. Nem hibáztam a legutolsó alkalommal sem, szükséges volt, amit tettem, még ha ők nem is látják be.
     A munkánk tiszta volt és gyors. A riasztó rendszer kikapcsolt, a zárakat Dave óriási informatikai tudása meseszerűen kinyitotta és szinte jöttünk és már mentünk is. A lehető legnagyobb mennyiségű pénzt gyűjtöttük össze, mielőtt újra visszakapcsolt volna a rendszer és távoztunk, még épp időben. A furgon hátuljában a lányokkal megszámoltuk a pénzt. Sokszor kétszer is megtettük a biztonság kedvéért, mire hazaértünk. Százháromezer dollár. A fegyver szorosan simult a hátamhoz. Megvártam a megfelelő alkalmat, mire szembe kerültünk egymással. A pénzre gondoltam és arra, hogy valamelyikünk előbb-utóbb úgyis végezni fog a többiekkel. Előrántottam a fegyvert, nem is igazán céloztam. Először Zoéra mértem három lövést, mire Annie felsikoltott.
     – Sajnálom, valakinek lépnie kellett. Nem én akartam így végezni.
     Aztán őt is lelőttem. Vér kenődött végig a furgon oldalán. Hirtelen megálltunk, de még nem érkezhettünk meg. Kicsapódott az ajtó és Dave gyors mozdulatokkal mászott be hozzánk. Arcán egyszerre látszott megdöbbenés és rettegés, ahogy rászegeztem a fegyvert.
     – Maradj ott.
     – Mit műveltél? Bai… Ők a barátaink. A barátaink voltak!
     Odarohant Zoe élettelen testéhez, de addigra már rég halott volt. Jó munkát végeztem, nem szenvedett sokáig. Kérdő tekintettel pillantott rám, szembenézett a pisztoly csövével.


     – Tovább kell mennünk. Az úton majd megbeszéljük. – még mindig csak bámult rám, kiabálnom kellett, hogy elég hatásos legyek. – Most!
     Különösen lassan haladtunk az üres utcákon, mintha dugóban lennénk. Elfáradtam a hosszú munka alatt, nem gondoltam, hogy ilyen sokáig fog tartani megszerezni a pénzt. Beszéltem, hogy ne lankadjon a figyelmem.
     – Tiéd lehet a pénz fele. Az összesé, mert tudom hol tartják a többit. Velem jöhetsz Alaszkába.
     Megrázta a fejét és mintha nem jó felé kanyarodott volna a kereszteződésben. A sötétben elvesztettem a tájékozódási képességemet.
     – Túl messzire mentünk. Te mentél túl messzire, Bailey.
     Akkor rájöttem. Az rendőrség már csak két utcányira volt tőlünk. Megpróbált átverni, amivel elveszítette a bizalmam. Felé fordítottam a fegyvert és céloztam. Bailey, Bailey, ismételgette meggyőzésként, de túlságosan nagy veszélybe sodort. Becsuktam a szemem és meghúztam a ravaszt. Vér fröccsent a kezemre, hallottam a szuszogását, tudtam, hogy még életben van, de már nem sokáig. Amíg még a lába nyomta a gázpedált az anyósülésről elmanővereztem az út széléig és kilöktem a furgonból. Hassal érkezett, de akkor már nem nyögött fel, halott volt. Átmásztam a sebváltón és őrült tempóval hagytam ott a helyszínt.
     A lakásunkhoz érve felrohantam a lépcsőn és kicsaptam az ajtót. Nem érdekelt, hogy a szomszéd nő látta, ahogy berohanok a lakásba, első volt, hogy kivegyem a szekrény legfelső polcáról az aktatáskát, amiben Annie a pénzét dugta el. Nem volt túl okos húzás tőle, de legalább nem kellett sokáig keresgélnem. Nem törődtem azzal, hogy visszazárjam a lakásunkat, soha nem fogok már oda visszatérni. Leejtettem az autóm kulcsát a lépcsőn lefelé menet, az meg az emelet alján állt meg, mire kinézett az alsó szomszédom az ajtón. Kirepült néhány százdolláros a táskából, de nem szedtem össze. Az számított, hogy eljussak az autómig és elinduljak Alaszkába. A fejemben már készen állt a kerülőkkel tarkított útvonal.
     Gyorsan hajtottam, de nem túl gyorsan, odafigyeltem a sebességkorlátozásokra. Még mindig üresek voltak az utak, nem követett senki. Tudtam, hogy ügyesen csináltam, nem fognak rájönni. Vettem egy kávét a benzinkúton és tovább hajtottam. Miért öltem mega a barátaim? Bizsergett a gyomrom, mintha valami rossz érzés járt volna át, de megtörtént ez egyáltalán? Nem, nem az én hibám, hogy így történt. Hol jár az eszem? Talán az árokban, ahol Dave-et hagytam.
     Nyomomba szegődött egy rendőrautó és követett egy ideig. Továbbra is nyugodt tempóban autóztam tovább, nem akartam megkockáztatni, hogy ok nélkül megállítsanak. Az utat azonban két másik kocsi keresztezte és nem volt hova menekülni; meg kellett állnom. Kiszálltam és szembenéztem a sorsommal. A rendőrök arcába nevettem.
     – Letartóztatom többszöri bankrablás és sorozatgyilkosság megalapozott gyanújával…


Ihlette: Billie Eilish - Bellyache



>>[“Bellyache” is] flat-out a song about murder. We have a bunch of songs like that: crazy stories about these fictional [situations]. We like to write about stuff we’re going through and things that people relate to, but it’s also really fun to put on a character and act a certain way. That character [in the song] isn’t me—but it also is. The song is really about doing terrible things and not really knowing [why]. We have this whole idea about it—like, you’re doing these terrible things and then you’re like, “Wait, what am I doing? Why did I just do that? Where is my mind? Maybe it’s in the gutter!”<<
Forrás:


>>„Az épelméjűség mint álarc” egy először 1941-ben kiadott könyv, amely a 20. század pszichopátiára utaló legbefolyásosabb klinikai leírása. Cleckley úgy határozza meg a pszichopátiás beteget, mint a normális ember tökéletes másolatát, amely egy az épelméjűséget tükröző álarccal rejti el belső emberi hiányosságait. Bár őszinte, intelligens és sokszor jó társaságnak is bizonyul, ez mind felületes, ugyanis a pszichopata ember nem képes őszinte érzelmeket érezni. Ez egy fajta védekező mechanizmusa a pszichopatának, amellyel akár 100 százalékos életet tud élni anélkül, hogy bárki gyanítaná mit rejt az álarca.
Jellemzők
Ezek 3 kivételével a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői:
    •    Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait
    •    Okszerűtlen gondolkodás
    •    Idegeskedés hiánya
    •    Megbízhatatlanság
    •    Őszinteség hiánya
    •    A megbánás és szégyenérzet hiánya
    •    A szociális normák szándékos megszegése
    •    Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya
    •    Kóros egoizmus
    •    Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
    •    Empátia teljes hiánya
    •    Személytelen, unalmas szexuális élet
    •    Felelőtlenség

Megjegyzés: egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.<<
Forrás:

Megjegyzések