2017. november 28., kedd

Off topic november - Filmrendező lettem

1. We Heart It kedvenc

Tudom, novemberben még korán hangolódni a karácsonyra, de mikor az író előre dolgozik, akkor bizony már novemberben terítékre kerülnek a karácsonyi novellák, amihez kell a feeling. [El fog harapózni a cikkben az anglicizmus, én szóltam.]

2. Zene


Miss Lo kiadta az új albumát, muszáj volt abból választanom valamit. Nem szeretek minden dalt, de a legtöbbje a telefonomon landolt.

2017. november 24., péntek

Scars - Sebhelyek [5. fejezet]

Az imádott Americana Record Shop


     Elindultam az utolsó órám után hazafelé, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Cameron miatt fognak kirúgni az iskolaújságból. Félúton jártam már, mikor visszafordultam és egyenesen a sportcsarnokba mentem. Jól emlékeztem, hogy aznap van edzése, így hát felültem a lelátóra és vártam. Az ajtóhoz közel maradtam, hogy az edző vagy bárki más ne vegyenek észre, vagy ha mégis, könnyű legyen a menekülés. Ő azonban gyorsan kiszúrt, odavetett egy pillantást, de egyetlen mosoly nélkül játszott tovább. Tudtam, hogy az edzője nem tűri a figyelmetlenséget és a pontatlanságot, pont ettől lettek olyan sikeresek, valahol mélyen azért mégis rosszul esett.
     Nem akartam őket nézni az elkövetkezendő másfél órában, mert valószínűleg megbántam volna, hogy visszajöttem, ezért elővettem a füzetem és megpróbáltam a labdapattogás közepette belemerülni a matematika rejtelmeibe, több-kevesebb sikerrel. Néha felpillantottam, mikor taps fogta körbe Foxot minden újabb találatánál. Egyszer még találkozott a tekintetünk is, véletlenül még el is mosolyogtam magam, de ő inkább hátat fordított nekem.

2017. november 22., szerda

The Tea break award

Kedves Olvasó!



     Dreamertől kaptam ezt a díjat, A BookWorlds blogról, akinek nagyon köszönöm a jelölést, jól esik, és most nagyon megkésve, de mégiscsak itt vagyok a bejegyzéssel róla. 
     Az az igazság, hogy az időzített bejegyzések mentik meg a hátsómat, az egyetem és a magánélet között lavírozva feledésbe merül kicsit a blog - most is beteg vagyok, de így legalább van időm itt is tevékenykedni - és semmivel sem haladok. Nem panaszkodom, borzasztóan élvezem, csak valamire sosem jut idő. Legtöbbször pedig pont a blog csúszik le a listáról, sajnos.

     Na de a díj: először is, nézzük a szabályokat:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Idézet:
But we can't be scared of our dark parts, we have to become it.

Ez a mondat egy Alessia Cara klipben hangzik el és mióta először hallottam, azóta van kiírva egy jegyzetbe a laptopomon. Próbálok mindenféle sötét részeimmel szembesülni az életben is, meg a szereplőimmel is próbálok hasonlóan bánni. Az elmúlt egy évben azt hiszem, sikerült is.

A kérdések:
1. Mit tennél akkor, ha egy nap arra ébrednél, hogy milliomos vagy? 
Valószínűleg sok olyan apróságot megvennék magamnak, amit egyébként halogatok, mert nincs rá akkora szükségem. Egyébként nem tudom, azután mi lenne, nincsenek nagyra törő vágyaim, amiket finanszírozni kellene.

2. Mi a kedvenc könyved? Miért?
Valahogy ez nálam gyakran változik mostanában. Legtöbbször a Puszi! Erzsi kerül a kezembe, ha jut idő olvasásra, hiába olvastam végig már rengetegszer, mert még most is jóízűeket tudok rajta nevetni. Alig várom a következő részt, már elő is rendeltem :D

2017. november 17., péntek

Scars - Sebhelyek [4. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott Stacey Douglas


      Egyikőnk se rajongott a hírért, hogy ismét vissza kell ülnünk az iskolapadba. Isaac hivatalosan is kiköltözött a vendégszobává átalakult dolgozószobából, ahol lényegében a nyarat töltöttük, így én kettesben maradtam délutánonként a hugicámmal, akivel meg tudtuk volna ölni egymást bármilyen apróság miatt.
     Az első héten már szokásosan menekültünk az osztálytársaink elől, azonban amilyen naivak voltunk, meg kellett védenünk, akit bántanak. Elmehettünk volna mellette, szólhattunk volna valakinek, de mi odamentünk Stacey-hez, mikor bántották. Nem mintha addig népszerű lett volna a mi kis különc kettősünk, de onnantól fogva mi is reflektorfénybe kerültünk, immár hárman. Jószívűek akartunk lenni, leültettük az asztalunkhoz ebédnél és beszélgettünk vele.
            – Mi történt?

2017. november 10., péntek

Scars - Sebhelyek [3. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott Sarah Curtis



     Semmiben sem voltam még olyan biztos, mint abban, hogy el kell kerülnöm őt. Játszott az elmémmel, azt akarta, hogy ismét hatással legyen rám, mint a régen. Bármennyire ellenkezett Isaac, rávettem, hogy segítsen, ami abból állt, hogy Isaac szólt, ha látta és én eltűntem a folyosóról, mielőtt még ő megjelenhetett volna a közelben.
     A szokásos megbeszélésre idegesen indultam el. Késésben voltam, próbáltam utolérni Sarah-t, de nem volt hajlandó beszélni velem. Ő is ugyanoda sietett, ahová én. Más kérdés, hogy pont arról akartam beszélni vele, hogy nem mehetek oda. Az irodában viszont mégis volt találkoznom mindkettőjükkel, senki sem hagyhatja ki a megbeszéléseket.
     Remegő lábakkal nyitottam be.
     – Sziasztok. – hadartam el, miközben  egy szabad széket kerestem.
     Mikor láttam, hogy már csak Cam mellett van szabad hely, letettem a táskám a padlóra, nekidőltem a falnak, majd erőteljesen kezdtem figyelni, mintegy jelzésképp, hogy nem fogok leülni. Sarah megköszörülte a torkát, jelentőségteljesen rám nézett, majd az üres székre. Nem fog addig belekezdeni, míg le nem ülök. Képzeletben megveregettem a saját vállamat, majd lehuppantam Cameron mellé, undorodó arcot vágva. Kihúztam magam, úgy, hogy minél távolabb dőljek tőle. Ettől függetlenül azonban mégis elhagyott az önbizalmam amint hozzám szólt.
     – Lettie, ez igazán csúnya volt.

2017. november 3., péntek

Scars - Sebhelyek [2. fejezet]

Előző részek:
1. fejezet

Az átkozott fülbevaló


            Az irodában történtek után két dologra jöttem rá: egyrészt tényleg kár lett volna bemennem az első órámra, mert tíz perc maradt a végéig, másrészt kristálytisztává vált, hogy minél távolabb vagyok Camerontól, annál jobb nekem. A fejem forrt a dühtől, közben mégis úgy kúsztam végig a folyosón, mint egy kis egér, aki próbál elrejtőzni. Ahelyett, hogy jól felképeltem volna, amiért rám mászott, én szégyelltem magamat. Teljesen összezavarodtam még ennyi idő után is, amit nem engedhettem meg magamnak. Előszedtem a fülhallgatóm a zsebemből, megkerestem az egyetlen metál dalt a telefonomon és végtelenítve bömböltettem a füleimbe, míg ki nem csengettek és csak a hörgésre figyeltem. Észre se vettem, hogy lecsúsztam a padlóra, míg Isaac le nem hajolt hozzám és kivette az egyik fülhallgatót a fülemből.
     – Minden rendben van?
     Megráztam a fejem.
     – Nem egészen.