2017. december 31., vasárnap

2018-as (anti)fogadalom lista

Kedves Olvasó!

   Sosem voltam egy nagy fogadkozós, tavaly azonban felállítottam magamnak néhány célt, amit szerettem volna teljesíteni. A lista fele teljesült és bizony néhány tételt is kipipálhattam volna, ha máshogy döntök. Idén azonban fogadkozás helyett inkább azzal szeretnék foglalkozni, hogy mit nem szeretnék csinálni. Összeválogattam tíz, a bloggal és személyes dolgaimmal kapcsolatos dolgot, amit idén nem fogok megfogadni, lássuk!



1. Minden héten posztolni fogok, ha törik, ha szakad
Eddig minden egyes pénteken sikerült ezt betartani már lassan 1,5 éve, de bizony volt, amikor csütörtök este vért kellett izzadnom, hogy kipréseljem magamból a novella végét, ami meglátszott a minőségen. Úgy döntöttem, hogy elengedem ezt a görcsösséget, és inkább dolgozom valamin két hétig, de büszkén teszem ki, mint sietek vele aztán le akarom törölni. Valószínűleg fel kell majd állítanom egy új időbeosztást is, ahol jobban ki tudom használni az időmet és több időm fog jutni erre is, de nem fogom erőltetni, ha nem megy.

2. Lefogyok 
Az emberek 80% megfogadta már és megteszi most is. Idén felkúszott rám néhány kiló, tipikusan stresszevő vagyok, így az érettségi és a költözés meglátszott rajtam. Eszem ágában sincs azonban fogyókúrázni, mert annak úgyis kudarc a vége. Előszedtem a kedvenc intervall edzéseimet, telepakoltam zöldségekkel a mélyhűtőt és próbálok kevesebb csokit enni, ami a fő problémaforrást jelenti. A legnagyobb baj, hogy képes vagyok napokig feküdni egy helyben írás vagy tanulás közben, szóval a mozgás nagyon hiányzik az életemből, de dolgozom az ügyön.

2017. december 29., péntek

Karácsonyi különkiadás - Lélekmelengető

Kedves Olvasó!

 Elérkeztünk ennek a sorozatnak is az utolsó részéhez, az utolsó blogger kollaborációmmal. Brukú írt egy karácsonyi novellát ide, egy kis lelki levezetőt az ünnep után, én pedig az ő blogján szilveszterre hangolódtam. Nem is húzom a szót, lássuk!





A világ már átformálódott a karácsonyt illetődően, legalább is nálam. Kicsiként teljesen elvarázsolt ez az ünnep, tele volt rejtéllyel és varázslattal és olyanokat csinálhattunk mint kései reggelizés vagy éjfélig is fenn maradhattunk. De aztán a szüleim elváltak és minden gyökerestül megváltozott. A mindennapok, sőt a szokások, és az ünnepek is kötelező dolgokká váltak, amiknek nem hogy a varázsa nem volt meg, még a hátam közepére sem kívántam.

Pár éve változott csak meg, amióta saját házba költöztem, kisbabák és firss házasok vesznek körül. Rájöttem, hogy az ünnep hangulata, lényege ott van csak más értelmet kap attól függően, hogy az élet melyik szakaszában vagyunk.

2017. december 26., kedd

Scars - Sebhelyek [9. fejezet]

Előző részek:

Az imádott Big Ben’s falatozója


    A helynek számunkra története volt, az első olyan hely, amit közösen fedeztünk fel a városban. Az egyik júliusi szombat délután jégkrémet kanalazva bámultam a tv-t, amikor megcsörrent a telefonom. Azonnal mosolyra húzódott a szám, mikor láttam, hogy ő hív.
     – Remélem tv közelben vagy.
     – Igen, Cameron.
     Valamiért már attól is gyorsabban kezdett dobogni a szívem, hogy meghallottam a hangját. Biztos voltam benne, hogy ő is észrevette a hangom remegését.
     – Oké, akkor keresd meg a Fald fel Amerikát! Nem fogsz hinni a szemednek.
     – Igazából pont azt néztem.
     Mosolyogtam a meglepődött-megdöbbent hangszínén, habár ő ezt nem láthatta.
     – Azt mondták, hogy a Big Ben’s a városban van, nem figyeltél?
     – Tudom. Ha gyalog megyek a boltba, mindig elmegyek előtte.
     Én még mindig nyugodt voltam, de Cameronnak már vibrált a hangja az izgatottságtól. Tudtam, hogy az a kedvenc tv műsora, de azt nem, hogy ennyire.

2017. december 22., péntek

Storytime - Érints meg! antológia élménybeszámoló és nyereményjáték - LEZÁRVA

Kedves Olvasó!


 Az elmúlt egy évben az egyik legjobb élményem volt bekerülni a novellaválogatásba. Rengeteg munka állt mögötte, rengeteg gyakorlás és bukás, na meg fejlődés és blogolás. Pozitív visszajelzések, amik ösztönöztek, hogy folytassam és amiért nem tudok eléggé hálás lenni. Most egy kicsit magáról az egész folyamatról szeretnék mesélni, aztán bele is vágok a nyereményjáték részleteibe.
   Mikor tavaly év elején kikerült a pályázat, meglehetősen lehangolt voltam, mert nem sikerült bejutni az Aranymosás válogatóba. Az írói blokk és az állandó gondolat között, hogy feladom az egészet és nem nekem való ez az egész, az utolsó "reménysugár" volt a novellapályázat. Már minden mindegy alapon írtam meg a novellám egy olyan témáról, ami itthon még mindig érzékeny és vitatott. 
   Bevallom, hogy féltem a reakcióktól és elgondolkodtam, hogy talán nem a legjobb ötlet beküldeni - aztán mégis beküldtem, szerencsére. Remegő kézzel nyitottam meg a bejegyzést az Aranymosó oldalán és mikor megláttam a nevem, nem akartam elhinni, hogy jól látok. Ott elkezdődött az egész nagy utazás, aminek még mindig nincs vége.

Karácsonyi különkiadás - 3 édesség, ami nélkül nincs karácsony

Kedves Olvasó!

   A minap, mikor karácsonyra készülődve nekifogtam sütögetni, eszembe jutott, hogy igazából minden évben, karácsony idején ugyanazokat a receptek kerülnek elő. Kiválogattam a 3 kedvencem, nehézségi szint szerint - most mindenki megtalálhatja azt a receptet, amit magabiztosan előhúzhat, ha sütni szeretne vagy vendégeket vár. 
   Más bombarecepteket is szívesen látok a kommenteknél, szeretek kísérletezni is!

Niki



Kezdőknek is: Vörösbársony muffinok


Nigella Lawson receptjét fordítottam le, ami a puha textúrájával és vörös színével nagyon ünnepi tud lenni a megterített asztalon. Különösen nagy kedvenc nálunk, mert sokkal könnyebb állagú az írótól, mint a rendes muffin. Akár piskótalapot is lehet belőle sütni, azonban vigyázzunk vele, mert tényleg nagyon puha.

2017. december 19., kedd

Scars - Sebhelyek [8. fejezet]

Előző részek:

Az imádott karácsonyi fények


  Ezer éve nem maradtam bent az üzletben, hogy végigsétáljak a sorok között, nyugodtan megsimogassam a kedvenc darabjaim és órákat töltsek azzal, mit választok. Vegyesen voltak a kezemben bakelitek és cd-k, válogattam a cikkhez és magamnak is. Mr. Wilkinson magángyűjteményének a kulcsa úgy égette a kezem, mintha arany lett volna, álltam az üveges szekrény előtt, ki- és berakosgattam a kedvenceim, túl sok volt a választási lehetőség és túl kevés az idő, amit bent tölthettem zenét hallgatva. Hiába voltunk vasárnap zárva, Cam érkezéséig még egy félórám lehetett, aztán úgysem fogja elviselni sokáig, hogy nem minden az ő kedve szerint történik.
    Egy karácsonyi albumnál kötöttem ki végül, elvégre már csak három hétre voltunk az év legszebb részétől és amúgy is esett a hó. Felültem a pultra (szigorúan titokban, mert nem lett volna szabad) és bámultam, ahogy a vasárnap délutánt elmossa a hó.

2017. december 15., péntek

Karácsonyi különkiadás - Verset karácsonyra

Kedves Olvasó!

   A héten ismét kollaboráltam egy bloggerrel, Daremo egy bájos karácsonyi novellát hozott ide, én pedig szintén egy novellát az övére. 
   Jó szórakozást a novellához!

Niki




Mikor még kislány voltam, karácsonyra mindig verset akartam írni a családomnak. Egyet apának, hogy karácsonykor ne foglalkozzon annyit a munkájával. Egyet anyának, hogy legalább ilyenkor lassítson egy kicsit, és figyeljen a békére. Egyet pedig a kisöcsinek, aki még totyogott, hogy nőjön nagyra.
Emlékszem, a szobámban, a szőnyegen hasalva kanyarítottam girbegurba betűkkel az én kis költeményeimet egy golyóstollal, amit a konyhából emeltem el, mert akkoriban nekem még csak ceruzával szabadott írnom az iskolában. Lenyűgözött, hogy mennyivel más, ha tintával vetem papírra a szavaimat: olyan komoly és felnőttes, minden egyes szó végleges, ennélfogva körültekintő átgondolást igényel. Így születtek az én karácsonyi verseim is: elgondolkodva rágcsáltam a toll végét minden leírt gondolat előtt, azután megpróbáltam a tőlem telhető legszebb betűkkel leírni a soraimat.

2017. december 12., kedd

Scars - Sebhelyek [7. fejezet]

Előző részek:
     Szombat délután megállt előttünk a fekete Ford és addig dudált, míg meg nem látott a lépcsőn lefelé futva, miközben hevesen integettem neki, hogy hagyja már abba, felveri a fél szomszédságot. Nem akartam, hogy azt gondolja, túlságosan érdekel a mi kis randink, ahogy ő nevezte, így egy óra válogatás után maradtam annál, amit egyébként is felvettem volna. Póló és farmer, abból is a magas nyakú, hogy nehogy egy szót is szólhasson a ruháimra. Olyan óvatos akartam lenni vele kapcsolatban, amennyire csak lehet.
     Mikor elég közel értem az autóhoz, áthajolt az ülésen és úgy nyitotta ki nekem az ajtót.
     – Scarlet. – mosolygott.
     – Cameron?
     – Késtél. Már megint.
     Hanyagul megrántottam a vállam.
     – Szokásom. Indulunk? – bólintott és beletaposott a gázba.

2017. december 8., péntek

Karácsonyi különkiadás - 8 ok, hogy miért a tél az év legjobb időszaka


Kedves Olvasó!

Ezen a héten Theával, akinek a blogját ITT érhetitek el. Vele a Blogger közösséges csoportban ismertük meg egymást és azóta olvasom. Most mindketten karácsonyi tippekkel érkeztünk, az ő posztját itt, az enyémet pedig az ő blogján érheted el. 
Nézzetek szét az ő blogján is ezután a bejegyzés után, sokféle témában ír, mindenki találhat magának valamit, amiből csemegézhet.
Jöjjön a bejegyzés!







*virtuális ölelés* ♡

Ha december, akkor bizony téli és karácsonyi bejegyzés áradat minden blogon! Nem tehetünk róla, imádjuk ezt az időszakot - élen velem. Éppen ennek a rajongásomnak köszönhetően gondoltam úgy, hogy összegyűjtök 8 dolgot, amit szeretni lehet a télben, hiszen nem csak a nyárért lehet ám bolondulni! Lássuk, mi az oka annak, hogy élek-halok ezért az évszakért.

1.  Minden hangulatos díszekben pompázik

Karácsony idejére a legtöbb ház új köntöst kap: fényfüzérek, ablakdekorációk, gömbdíszek, adventi koszorúk - a lista végtelen. Szeretünk ráhangolódni az ünnepekre, melynek tökéletes módja, ha kidekoráljuk a házunkat, s az utcán sétálva is ilyen hangulatú épületek köszönnek vissza. Imádom, hogy már december elején felrakják a karácsonyi díszeket a boltokban, a szememben sokkal jobb benyomást kelt, szeretet és boldogság jár át, akárhányszor egy feldíszített terembe lépek be.

2017. december 5., kedd

Scars - Sebhelyek [6. fejezet]

Kedves Olvasó!

Csak egy gyors update az antológiáról. Mint már többször is írtam, megjelenek az Érints meg! kötetben, ami majd december 12-én fog megjelenni, és most egy kis marketing gyanánt bemutatkozás készült rólunk, írókról. ITT elérhetitek a bejegyzést, amiben az én bemutatkozásom található, ITT pedig a másikat is.
Az antológia a Könyvmolyképző oldalán már előrendelhető, illetve bele is tudtok olvasni.

Niki



Előző részek:
3. fejezet
4. fejezet
5. fejezet

Azok az átkozott hazugságok


            Sarah képes volt üzenni az egyik tanárommal, hogy keressem meg szünetben, de nem szándékoztam egyedül menni a kivégzőszékre. Tudtam, hogy ugyanazon a folyosón van óránk, így mikor kicsöngettek, megvártam, és az inge ujjánál fogva egyetlen szó nélkül elkezdtem húzni az iroda felé.
            – Neked is szép napot, Lettie.
            – Ha azt hiszed, hogy egyedül fogok hallgatni a te baromságaid miatt, akkor hatalmasat tévedtél.
            A kezem után nyúlt, de inkább elengedtem. A folyosó közepén, a tömegben álltunk meg.
            – Mi csinálsz? – ahogy széttárta a kezét, neki is ment valaki. Odébb rántott a szekrények mellé.
            – Sarah üzent, hogy menjek. Viszont ebből te se fogsz kimaradni.
            Elmosolyodott.
            – Én már beszéltem vele. Biztos, hogy még mindig látni akar?
            Nem tudtam visszafogni magam, forgattam a szemeim. Már megint azt hitte, hogy okosabb tőlem, pedig fogalma sincs, mi történik.
            – Most üzent. Gyere velem. – már nem a szokásos düh beszélt belőlem, kérlelni kezdtem. Még én is meglepődtem egy pillanatra, hogy tényleg képes voltam ezt megtenni.

2017. december 1., péntek

Karácsonyi különkiadás - Újíts be egy BuJot az új évre!

Kedves Olvasó!

   Itt a december és úgy éreztem, hogy idén nem tudom kihagyni, hogy ne legyen valami különleges karácsonykor itt, a blogon is. Tavaly posztáradattal ünnepeltem, most szintén hasonló a tematika, azonban más bloggereket is bevontam az ünneplésbe, különleges posztokkal készültem.
   A Scars - Sebhelyek átköltözik decemberben keddre, de januárban már minden vissza fog térni a régi kerékvágásba. Tehát, ebben a hónapban minden héten legalább két poszttal érkezem!
   A különkiadást egy Bullet Journalos bejegyzéssel kezdem. Ha még sosem hallottál róla, akkor úgy tudnám leírni, mint egy magad csinálta kis jegyzetfüzet, ahová mindent felírhatsz, rendezetten és visszakereshetően. Az interneten rengeteget ilyen videót lehet találni és én is innen inspirálódtam, mikor megterveztem a sajátomat. Bevallom, nem gondoltam, hogy ennyire meg fogom szeretni, de mostanában tényleg nagy segítség volt egy kis füzet, ami mindent magában hordoz egyszerre, csak elég kinyitnom, hogy ismét tudjam, mi a helyzet az életemben, mikor elveszek benne - mert az bizony gyakran megesik.
   Hogyan vágj bele egy BuJo-ba? Mutatom!