2018. január 19., péntek

Scars - Sebhelyek [11. fejezet]

Előző részek:

Az imádott könyvtári sorok




Kíváncsiskodó pillantások futottak végig rajtam, ahogy végighaladtam Isaac-kel a folyosón. Mindenki tudni akarta, hogy mi történik köztem és Cameron közt, én azonban próbáltam úgy tenni, mintha észre sem venném, hogy mindenki engem néz. Vagy legalábbis úgy éreztem, hogy mindenki engem néz.
Cameron újabb hívása után abban egyeztünk meg, hogy ismét a könyvtárban találkozunk, nem akartam megkockáztatni, hogy bármilyen újabb pletyka szárnyra keljen és rólam beszéljenek. Semmit sem utáltam jobban, mint amikor nem tudtam beolvadni a környezetembe. Cam mellett pedig még egy penészvirág is feltűnő jelenséggé vált, ha akart, ha nem.
Úgy gondoltam, hogy az épület másik végén van órája, ezért kényelmesen sétáltam végig a folyosón, mintha nem is igyekeznék sehová sem. A földre szögeztem a tekintetem és a padlócsempe mintázatát követtem, hogy eltaláljak a találkánk helyszínére. Ha még láthattam volna is ismerős arcokat, maximum a cipőjükről ismerhettem volna fel őket. Már méterek voltak csak hátra, de valaki megérintette a vállam és kénytelen voltam megállni. A magasba pillantva ő mosolygott vissza rám.
– Egy csomót kiabáltam utánad.
– Nem hallottam. – hirtelen megszeppentem, mert egyáltalán nem számítottam az érkezésére. Visszahajtottam a fejem a földre és megszaporáztam a lépteim, hogy minél hamarabb eltűnhessek a leskelődő szempárok elől. Még azzal sem törődtem, hogy megragadta a karom és lényegében belém karolt, hogy ne sodorja el az ellenkező irányba haladó tömeg.
Néma csendben haladtunk el a könyvtáros mellett, aki fel se pillantott az előtte tornyosuló papír mögül. A fizika-kémia sorba vezettem, majd megálltam a sor közepén.
Maga elé fordított és azonnal elpirultam a pillantásától.
– Tegnap adós maradtam valamivel. – ahogy közelebb hajolt hozzám, olyan magasra szökött a szemöldököm, hogy majdcsak elérte a két méter magas plafont. Ahogy a kezei a csípőmet érintették, nagyot nyeltem. Centikre voltunk egymástól, újra érezhettem a leheletét a bőrömön. Megborzongtam, ő is hezitált. Ahogy közelebb hajoltam hozzá, végre megjött a bátorsága és egymáshoz nyomódtak az ajkaink.
– Cam. – egy újabb csókkal elhallgattatott. Belemosolyogtam a pillanatba.



Képek forrása:WeHeartIt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése